Tovább…

2009 augusztus 17. | Szerző: |

 Vessetek meg….

ma eljött, szép vidáman, nyugisan, amikor belépett az ajtón szembetalálta magát Kicsifiamtól kapott csokorral. Bekattant neki…ekkora borjúszemeket csak nős, feledékeny pasik tudnak produkálni. Nem tudott mit mondani…nem tudta hányadika van. Azt tudta mikor van a szülinapom, csak egyszerűen a napok rohannak, és számlálót nem adnak mellé…

Egyszóval megfeledkezett a drágám a szülinapomról. És én nagyvonalúan elnéztem. Azt mondtam ezt csak egy 3 napos üzleti út tudja kompenzálni, még szeptemberben, vagyis október 6 előtt. Ja, állítólag ki is nézett valami ajándékot, hát majd meglátjuk.

Elég nehezen oldódtam fel, de ismeri a testem-lelkem. Meg aztán jött a festő, és mivel nem akartam, hogy meglássa a pasimat, és felemelje az árat, Andrást lelöktem anyámékhoz, ott szembetalálta magát 5 év óta először a családommal, vagyis a felmenőkkel, mert a fiúkkal már jóban van. Beszélgettek a meleg nyári napokról..:)
(..megnéztem volna András milyen képet vág, ha nekiszegezi a kérdést anyám, mit akar a lányától)

..és elment nyaralni, a családdal…menjen…(és most felhúztam a vállam)