Émy inspirált.
Kétlem, hogy nálamnál jobban gyűlölködött volna valaki a szeretőkre. Valaha huszonévesen élesen elítéltem azokat a nőket, akik szeretők voltak. Soha nem néztem a dolgok mögé.Csak ítélkeztem.
Én is szép családban éltem, úgy éreztem nincs az a nő aki közénk állhatna. Nem láttam, csak néztem, amikor exem megbámulta a nőket. Bár ő nyíltan tette. Megjegyzésekkel, kritikákkal illette őket. Nekem meg hízott a májam, hogy engem szeret. No nem mintha kimutatta volna, legalábbis máshol soha, legfeljebb este otthon. ezt is csak egy darabig. No meg persze közben megcsalt.
Visszatérve témára. Úgy gondoltam a vérszívó nő az, aki rászáll a tisztes családapára, és minden igyekezetével azon van, hogy szétszakítsa a családot, bemocskolja a szent házasságot. Soha nem jutott eszembe, hogy esetleg a férj is bűnös, sőt ne adj isten a feleség is benne van.
Nincs egy bűnős! Amelyik házasságba bele lehet lépni, ott már gondok is voltak. Persze mindig vannak olyan férfiak, kik a legyet röptében is…Ezt vagy elviseli egy feleség, vagy kilép. Az okos férfi hazudik, tagad, főleg ha nem akar borítani. A még okosabb nő pedig vak és süket. Esetleg hülye is, ha úgy gondolja neki így is megéri. Mindenki egyénileg eldöntheti mi a jó neki.
Már másképp látok mindent. Már nem csodálkozom a rengeteg nős férfitól kapott ajánlaton. max rettenetesen dühít olykor, mégis meg tudom őket érteni.
Sajnálom. Egyszer volt Budán kutyavásár. Nős férfiként csak az András kaphatott meg.Vesztemre…