Elmélkedem
2009 július 24. | Szerző: |
Émy inspirált.
Kétlem, hogy nálamnál jobban gyűlölködött volna valaki a szeretőkre. Valaha huszonévesen élesen elítéltem azokat a nőket, akik szeretők voltak. Soha nem néztem a dolgok mögé.Csak ítélkeztem.
Én is szép családban éltem, úgy éreztem nincs az a nő aki közénk állhatna. Nem láttam, csak néztem, amikor exem megbámulta a nőket. Bár ő nyíltan tette. Megjegyzésekkel, kritikákkal illette őket. Nekem meg hízott a májam, hogy engem szeret. No nem mintha kimutatta volna, legalábbis máshol soha, legfeljebb este otthon. ezt is csak egy darabig. No meg persze közben megcsalt.
Visszatérve témára. Úgy gondoltam a vérszívó nő az, aki rászáll a tisztes családapára, és minden igyekezetével azon van, hogy szétszakítsa a családot, bemocskolja a szent házasságot. Soha nem jutott eszembe, hogy esetleg a férj is bűnös, sőt ne adj isten a feleség is benne van.
Nincs egy bűnős! Amelyik házasságba bele lehet lépni, ott már gondok is voltak. Persze mindig vannak olyan férfiak, kik a legyet röptében is…Ezt vagy elviseli egy feleség, vagy kilép. Az okos férfi hazudik, tagad, főleg ha nem akar borítani. A még okosabb nő pedig vak és süket. Esetleg hülye is, ha úgy gondolja neki így is megéri. Mindenki egyénileg eldöntheti mi a jó neki.
Már másképp látok mindent. Már nem csodálkozom a rengeteg nős férfitól kapott ajánlaton. max rettenetesen dühít olykor, mégis meg tudom őket érteni.
Sajnálom. Egyszer volt Budán kutyavásár. Nős férfiként csak az András kaphatott meg.Vesztemre…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: