Dolgozom

A tulajnéni azt mondta, ha nagyon ráérek rakjam rendbe a virágoskertet. No azt már nem. Kikötöttem az elején, hogy kerti munkát nem végzek. Pláne úgy, hogy tavaly ősz óta, nem nyúltak semmihez, a rózsák vadon burjánzanak, a gaz derékig ér. Az én kis családi házamnál (anyunak köszönhetően) tiszta arborétum van, gyönyörű minden. Én ehhez nem szoktam hozzá, de mint mondtam nem is vállaltam.

Tegnap jött az első német házaspár. Tiszta káosz volt a fejemben, nem értettem semmit. Csak homály és szédülés. Megkértem, még egyszer, de lassabban. Láss csudát…végül egész jól megértettük egymást.

A tulajsrác egy alacsony, betört orrú, gondolom volt birkózó pasi. Hálisten sokat nem találkozom vele, hétvégén ő vált le, hogy egy kicsit hazajöhessek saját srácaim helyrerázásához. Ilyenkor nagyon éhesek is. De a végén veszek nekik új melegítőt, röplapdát, és mindent, amire egyébként nem futná.

András még nem jött le hozzám. Jövő héten kap fizut!!!:). /és biztos viszi a családot nyaralni/. A bőrgyógyászt ma a lelkére kötöttem, mert már megint munkát tervezett. Soha nem fog odaérni, ha én nem figyelek.