Gyáva disznó
2009 október 1. | Szerző:
Gyáva disznó….mégegyszer
Közeledik az évforduló. Sejti mire számíthat. Alig keres, hideg. Gondolja, majd így közli velem, hogy nem változtat az eddig jól bevált gyakorlaton.
Gyűlölöm. Nem aludtam, nyugtatót kellett bevennem. Minden pillanatban elbőgném magam. A lányok vigasztalnak. Elhatározták, hogy most aztán összehoznak valakivel. De kivel????
Fáj a fejem is.
Apróságok?
2009 szeptember 28. | Szerző:
Mostanában arat a kaszás… Volt igazgatóm alig nyugdíjban, infarktus. Nőgyógyász barátunk, szintén. Két 40-es jóismerős (egy férfi, egy nő), öngyilkosság. Fiatal anya, baleset..na ő hálisten rémhír volt, bár életveszélyben van.
Én meg aggódom…Andrásért, fiúkért, aki közel áll hozzám…de most ez olyan permanens lett, és általános.
Öcsém tipikus önző férfi. Anyu szülinapján csak az számított, hogy kihűlt a hús, mire odaértek. Naná…mire csemetéjüket kiszedték az ágyból, mire odaértek…majd 12-en rájuk várunk, megjegyzem órákat!
És tipikus önző én….megint sajnálom magam. Senki nem törődik velem. Barátnőim csak éppen, mindenkinek megvan a maga dolga. András csak néhány órát hetente. Fiúk pedig élik világukat, nagyon helyesen.
Én meg …el kellene mennem hétvégén Pestre egy Alapítvány gyűlésére. Meghívtak, csak elutaznék reggel, késő délután haza. De egyedül?
Legszivesebben kiülnék egy vízpartra…nézném a felhőket a víz tükrén. (nincs benzin az autóban, és hóvége van) basszus….Det…tanulj már!!!
Illataim
2009 szeptember 20. | Szerző:
Kicsifiam (17 éves) szülinapi bulira volt hivatalos. Este megbeszéltük, hogy szokásos módon felébreszt, amikor megjön, legkésőbb 4-kor.
De mégis…Maty mindig betartja a szavát. Nincs itthon véletlenül? Benyitok a szobájába, teljes sötét. A villanyt sem kellett felkapcsolnom….éreztem az illatát, itthon van. 🙂
(korábban jött meg, és én nem érzékeltem még a köszönését)
Tényleg optimizmus
2009 szeptember 16. | Szerző:
Rebi barátnőm szerint, hagyjam már a francba Andrást, 5 év után senki nem hagyja el a családját.
Mégis akkor miért van az az érzésem, hogy András soha ennyire közel nem állt ehhez a lépéshez. Annyira érzem a szerelmét, a ragaszkodását, a gyötrelmeit. Jó ez nekem? nem biztos, mert így sokkal nehezebb lesz azon a bizonyos napon. Pedig közeledik…és én nem mondtam le a tervemről.
Megint egyedül…írtam már…barátném visszament a pasijához. Asszem nekem meg tanulnom kellene. De olyan nehéz nekiállni, amikor meg beindulok, valamiért abba kell hagynom, és kizökkenek belőle. jhaj….néha jó dolgomban azt sem tudom mi bajom. (csak mert nem vagyok újabban hajlandó tudomásul venni a rosszakat)
( ma van a 2. nevem névnapja…és András nejének is…:)) ojjé
Nem tudok írni
2009 szeptember 13. | Szerző:
Van egy fura dolog az én íráskényszeremben. Csak akkor tudok írni, ha bánatom van, ha ki kell valamit dobnom magamból.
De most nem érzek semmi negatívumot…csak elégedettséget, boldogságot, szerelmet.
Pedig lehetnék szomorú, mert pénteken beszéltem egy asztrológussal, aki azt mondta, hogy egy kemény nő vagyok, aki tökéletesen meg tudja találni a boldogságot férfi nélkül is. Nem is lát mellettem senkit, legfeljebb öregkoromban. Egy kicsit megint összeszorult a torkom, de tudjátok mit…tojok rá. Nem érdekel mit akarnak a csillagok, a bolygók. Én boldog leszek, vagyok…szerelmes és az lesz a társam, akit én is! akarok!
Ja…azt is mondták, hogy én bármilyen férfit a legnagyobb magaslatokba vagyok képes felvinni. “VALAKI” lesz a partnerem, mert én egy -first lady- típus vagyok. Akar valaki elnök, miniszter, na jó polgármester lenni? :-))))
Szeretők kontra feleségek
2009 szeptember 9. | Szerző:
Muszáj nekem is reagálnom a témára…leginkább, mert nagyon is érintett vagyok benne.
A szerető bizony nagyon gyakran lesajnálásra érdemes, “rossz” nő. (Érdekes, mert ha férfi, akkor inkább egy belevaló, az életet élvezni tudó emberke jut eszünkbe.)
Pedig, nem biztos, hogy ő az igazi sajnálni való. Példával illusztrálom…
Amióta elváltam, rengeteg nős férfi bepróbálkozott nálam (egynek sikerült csak célba érni).Megdöbbentett milyen sok kapcsolatban élő férfi keres és tart szeretőt. Nem egy kolléganőm férjéről tudom konkrétan, hogy ki, kivel. Néha el is mondják.
Aztán a munkahelyemen beszélgetek a kolléganőimmel, hallgatom őket a családi kirándulásról, az együttlétről, közben önbizalmuk teljes tudatában leszólják a szingli, vagy szerető státuszban levő nőket.
Közben a férjük csalja őket…persze nem szólok, minek. Csak nem tudom még mindig, hogy kit sajnáljak. őket, vagy magamat?
Mit kaptam én?
2009 szeptember 8. | Szerző:
Eddig általában azt írtam le, ha rossz érzéseim voltak, a negatívumokat. De tennék a mérleg másik felébe is. Mi is a jó nekem abban, hogy szerető vagyok?
Ő csinált belőlem igazi nőt. Megismertem női létem minden pozitívumát, testi-lelki oldalról. Kimondja, érezteti velem, hogy szeret. Elfogadtatta velem a testem, megtanított az örömre, a gátlástalan odaadásra.( a férjem erre 18 évig képtelen volt)
Igazából nem tudok mást írni, mert olyan természetes vele minden, a beszélgetés, a séta, a főzés. Egyszóval nagyon jól érzem vele magam.
Kezdek észrevenni mást is, ami viszont megzavart.
Élvezem, ha hazajövök és lefeküdhetek, nem zavar senki. Akkor mosogatok/főzök/takarítok stb. amikor kedvem van hozzá, meg persze ha szükséges.
Ha este leülök a tévé elé, és azt nézem, amit akarok. Ha telefonál a barátnőm, és ha mennem kell, megyek. Nincs több plussz gatya, Te mit szeretsz Drágám, Neked mit főzzek, mert fix a gyerek mást akar.
Szóval…ez mintha kényelmes lenne…na jó, Andrásért feladnám mindezt…és még kiért fogom?
Röviden
2009 szeptember 5. | Szerző:
Nem tudok olyan szépen, terjengősen fogalmazni, mint itt néhány írói és filozófusi vénával rendelkező, így most tényleg rövid leszek. 🙂
Októberben 5 éve lesz, hogy szeretője vagyok egy nálamnál 5 évvel fiatalabb, 3 gyerekes, nős férfinek.
Én 5 éve váltam el, két fiam van, már lassan kirepülőben. ( jesszus, mennyi 5-ös).
Házasságom hosszú volt, életem első pasijához mentem hozzá. Aki volt oly önző, hogy nem nagyon emlékszem, hogy nőnek mikor éreztem magam mellette. Majdnem megcsaltam 18 év után, kinyomozta, felháborodott, megvert, én elváltam. ( nem férfi miatt ) Hosszú….
A mostani Kedvesemet a véletlennek, a netnek és a barátnőmnek köszönhetem. Szerelmes lettem…vagyok. Szenvedek, és boldog vagyok.
Ő olyan, mint én, félelmetes mennyire.Sokat köszönhetek neki, (erről külön írok majd). Nem akartam elvenni a családjától, nem így indultam neki, de már (isten bocsássa meg) mégis Őt szeretném teljes valójában, ami szinte lehetetlen.
Küzdök az érzelmeimmel, szakítsak-e, mert nem mehet ez így tovább. Egyszer már megpróbáltuk, 3 hónap után újból kezdtük.
Ő is szeret. Tudom. Akkor, most lehet elemezni, hogy kikapcsolódásnak tart, esze ágában sincs elhagyni a családját. Fogalmam sincs. Néha úgy érzem repülne, néha reménytelen.
Jelenleg várom a nagy alkalmat a beszélgetésre. Gyűjtöm az erőt, a mondatokat, hogy megmondjam neki, itt nincs tovább.
Ha nem lesz, jön másik?? Hol egy másik normális, független férfi?? Pedig próbálkozom.
Mégsem lehet ezt oly könnyedén és röviden leírni. Ennél minden bonyolultabb. Bonyolultabb, mint néhány leírt mondat egy blogban, egy könyvben.
Mert nincs két egyforma kapcsolat, egyforma házasság, hűség, hűtlenség.
Lelki mazochizmus
2009 szeptember 5. | Szerző:
“Beteg” lettem. Olvasom A -Hűtlen hűség- blogot és rendre szembesülök a szeretői állapotom negatívumaival. Néha lemásolok egy-egy bejegyzést (talán nem haragszik meg érte a szerző), olvasgatom, hátha meg tudom végre győzni magam.
Nem mintha nem lettem volna magam is tisztában mindezekkel, de mégis, így a “képembe vágva” sokkal ütősebb.
Holnap 5!
2009 október 5. | Szerző:
Tegnap tortát sütöttem. 5-ös forma, isteni csokikrém, tejszínnel, marcipán borítás, a teteje csupa apró gumimaci. Amit imád, az én “nagy macim”.
Úgy volt ma jön. Nem sikerült.
Kérdeztem holnap? Akkor igyekszik úgy csinálni, hogy ideérjen.
Na mármost….ha nem jön, én megyek..és gyönyörű városkája, gyönyörű tavacskájának aranyhalai fogják élvezni a gumimacikat.
A beszélgetés nem marad el….és azt hiszem feljelentkezem egy társkeresőre. (csak ne olvasnék itt néhány blogot, ami elrettentő példaként szolgál)
Oldal ajánlása emailben
X