Előítéletek
2009 október 21. | Szerző:
Hétfőn újabb randi.
A barátnőim szerint nem lelkesedem eléggé, pedig messze ez a legjobb pasi, aki eddig képbe került.
Vékony a szája, és skorpió….de nagy marha vagyok!!! Összeszedem magam, és elmegyek, bájos leszek, nyitott. Az előítéleteim pedig elfelejtem…
Rajtunk múlik
2009 október 18. | Szerző:
Tegnap osztálytalálkozón voltam. Általános iskola 1979. 30 év….Kimondani, leírni is szörnyű.
Fél 3kor jöttünk haza. Rengeteget beszélgettünk, próbáltunk felidézni emlékeket, egyikünk mondott valamit, a másik hozzátett… Néha felrémlett, tényleg….
Számot is vetettünk. Hova jutottunk, mit értünk el. Csak egy fiú volt, aki ragaszkodott, ahhoz, hogy nem lett belőle semmi…( a többi hasonló gondolkodású nem jött el). Sikerült lehurrognunk. Mert nem erről szól az élet….miért? kiből lett valaki, ki dönti el?
A szingli, régen is menő vezető beosztású lányból? A messze szakadt szőke szépségből, aki a világ másik felén megtalálta önmagát (valamilyen természetgyógyászatban), és végre hazajön? A bohém építészből, aki majdnem híres lett, mégis itt egyengeti ugyanabban a suliban két szőkesége útját? A válogatott sportolóból, aki szerelemmel beszél 24 éve elvett feleségéről? Vagy belőlem, aki úgy érzi, csak az lehet, ami, de még keres valakit, valamit???
Rajtunk múlik… a választás, a döntés, a boldogság képessége. Én döntöm el, hogy jól érzem e magam a bőrömben…
A hétvégén az Őrségben voltam egy osztállyal…..ott is találtam valamit. Az egyszerűség, a megelégedettség boldogságát….Követnünk kell!!!!
Mennyi “NEM” egy beírásban!!!!
2009 október 17. | Szerző:
Telnek a napok és sehol semmi.
Kalandor jelentkezett emailben. Mi érdekli? Nem én…hanem az érzelmeim irányában!! Milyen érzelmeim? A kétévenkénti?
Andrással nem találkoztam, de nem igazán rajtunk múlt. A sors szólt közbe.
Képzeljétek. Az iwiwen megtaláltam a neje fényképét egy családtag közös családi fotóján. Most láttam először….Kicsit pixeles, de van némi fogalmam róla.
Nem mondok semmit….nem a külseje számít, hanem amit leolvastam a képről. Nagycsalád, mindenki a párja mellett. Egyedül ők nem, a lehető legtávolabb állnak.
Szeretnék ebből következtetést levonni, de akkor is mi van? Változik valami? Nem.
Dating Burnout
2009 október 13. | Szerző:
Nahát…nyithatnék ilyen címmel is blogot…
Ugyanis rohadtul elegem van a randizásból.
2. levélíróm szintén őskövület, kb 2 éve ismerem, hosszas levelezgetés, egy telefon után már akkor sem randiztam vele. Ízes tájszólással beszélt, valljuk be, volt némi műveltségbeli különbség közöttünk. Nem, nem a diploma érdekel, no de úgy gondolom az elkövetkezendő években társaságba is szeretnék járni a párommal, ami nem feltétlen a kiskocsmát, és az anyóst jelenti.
Arról nem is beszélve, hogy kiderült én lettem volna az első nő az életében. Nos, ezt kihagytam, remélem azóta ezen a problémán már túl van. Mindenesetre megköszönve érdeklődését lemondtam a vele való további ismerkedésről.
Természetesen a pasik közel sem ilyen udvariasak. Hétvégi érdeklődöm azóta sem közölte velem, miért nem jelentkezett ígérete szerint. Az egy szem pasi akinek írtam, fényképet mellékelve, még arra sem méltatott, hogy közölje, bocs, nem én vagyok az esete.
CSODA, HOGY ELEGEM VAN MÁR MOST?
még mindig nem javult a férfiak megítélése nálam….
optimizmus : pesszimizmus 0:1
2009 október 11. | Szerző:
A tegnapi pasi arra sem vette a fáradságot, hogy felhívjon, bocsi mégsem megyek…
Hogy a fenébe bízzak már meg valakiben, veszek egy nagy levegőt és várom a következő lehetőséget….
A napokban történt
2009 október 10. | Szerző:
Köszönöm Mindenkinek, bárhogy is gondolt rám….
Sztella igazad van….nem ilyen egyszerű. Az ajtók vagy beragadnak, vagy nincs hozzá kulcsunk…de gyakran a huzat csapja be az orrunk előtt.
Igazán akartam valakit…bár idősebb, de valahogy szimpi volt, és éreztem némi kölcsönösséget. Aztán kiderült, még nálam is 9 évvel fiatalabb nője van. Na ez volt a huzat!!!!
5 napja vagyok fenn társkeresőn. Fizetősön, hogy vegyük már komolyan a dolgot. Én nem keresgélek, mert a pasik ezt felajánlkozásnak veszik. Egynek írtam, pedig ej de sokszor megfogadtam már, hogy “szép” férfinek nem írok, mert ők lelketlen skalpgyűjtők!!!
Egyszóval…1 azaz egy darab levelet kaptam. Ma felhívott, de az a gyanúm, már találkoztunk, anno néhány éve. Talán írtam, régebben volt vagy 40 randim. Csak randim…de válogatósabb voltam?!. Most is az leszek?
No mindegy, megint megyek randira…csak ne utálnám ennyire…
András….tényleg nem egyszerű…nem fogja soha elhagyni a családját, ez már tény. De szerelmes vagyok belé, ez is tény. Beszélünk telón, sajnáljuk magunkat. Nem tudom rögtön kizáni az életemből, nem megy.
Veszteségek
2009 október 7. | Szerző:
” Mikor a veszteség szót kiejtjük,
akkor ezen többnyire azt értjük, hogy a halál elragadja tőlünk, akit szeretünk.
De a veszteség sokkal átfogóbb motívuma életünknek. Mert nemcsak a halál hoz
veszteséget, hanem az is, ha elhagyunk valakit, vagy minket hagynak el, ha
változunk, ha elengedünk, ha továbbmegyünk. A veszteségeink nem korlátozódnak a
szeretteinktől való elszakadásra vagy elválásra. Tudatosan vagy tudattalanul el
kell veszítenünk romantikus álmainkat, ostoba elvárásainkat, a szabadság, a
hatalom, a biztonság illúzióját, majd saját fiatal önmagunkat is. A
veszteségeket, amelyekkel szembesülnünk kell, amint szemben találjuk magunkat
néhány kikerülhetetlen ténnyel:
hogy el kell fogadnunk saját magunkban és másokban is azt,
hogy a szeretet a gyűlölettel, a jó a rosszal van összekötve,
hogy lehetőségeinket korlátozza az anatómiánk és a
bűntudatunk,
hogy egyetlen emberi kapcsolat sem szeplőtelen,
hogy jelenlétünk e bolygón kérlelhetetlenül átmeneti,
hogy végtelenül erőtlenek vagyunk ahhoz, hogy akár
önmagunkat, akár szereteinket meg tudjuk óvni a veszélyektől, a fájdalomtól, az
idő pusztításától, az öregedéstől, a haláltól: nincs elég erőnk ahhoz, hogy
megóvjuk magunkat a veszteségektől.
Ezek a veszteségek az élet szerves részei: általánosak, elkerülhetetlenek,
kérlelhetetlenek. De ezek a veszteségek egyszersmind szükségesek is, mert a
veszteségek, elszakadások és elengedések érlelnek bennünket. (de jó lenne, ha ezt el tudnám hinni)
Álmainkban és intim kapcsolatainkban szembesülnünk kell mindazzal,
amit soha nem fogunk birtokolni, amivé soha nem lehetünk. Szenvedélyeink
sérülékennyé tesznek a veszteséggel szemben. Lehetünk bármilyen okosak, néha
mégis veszítenünk kell.
Állítom, hogy életünk megértésének központi elem annak megértése,
hogy mi módon tudunk bánni veszteségeinkkel. Azt állítom, hogy jó és rossz
értelemben egyaránt a veszteségeink határozzák meg, kik vagyunk, és milyen
életet élünk. Tudattalanunk hatalmas ereje – ez a tudatunkon kivüli tartomány –
formálja életünk eseményeit. A tudatunk segít, ha megértjük, amit teszünk,
segít abban, hogy önismeretünk kiterjeszthesse lehetőségeink és választásaink
határait.
Szembesülnünk kell saját erőnk és lehetőségeink korlátaival, meg
kell hajolnunk a lehetetlen előtt.
Fel kell adnunk az ideális kapcsolatokról szőtt álmainkat a
tökéletlen kapcsolatok emberi valóságáért.
Ezt követik az élet második felének sokszoros veszteségei.
Soha nem tudjuk azonban úgy feladni, hogy ne vágyjunk újra
megtalálni.
Álmodozunk…
Álmainkban lelkünknek olyan területére érkezünk, ahol az
ellentmondások békében megférnek egymással, az objektív valóság törvényei nem
érvényesek, a képek összesűrítődnek és eltolódnak, az ok és okozat közötti
kapcsolat érvényét veszti, és az idő, a múlt, jelen és jövő, egy és ugyanaz
segítség
2009 október 7. | Szerző:
Ki tudja hogy kell az egész naplót letölteni, nem havonként másolgatni?
Lépések
2009 október 22. | Szerző:
Felhívott Sanyi…kellemes, intelligens hang.
Nem búgtam, kedves, de határozott voltam. Kértem, ne csak miattam jöjjön, hanem kösse össze a kellemeset a hasznossal.
Ma találkoztam egy régi ismerőssel is. Mindig udvarol, elkérte a telefonszámom, csak hogy beszéljünk egy kávé mellett. Na ő az a kategória, aki nem éppen a szájízem szerinti magasságot üti meg, (olyan magas, mint én) de mégis van benne valami sárm, valami megkapó határozottság és férfiasság. Á, ez csak egy kellemes önbizalom növelő mellékzönge volt.
Kíváncsi vagyok András mikor érzi meg, hogy randizom….veszik e a szenzorai.
Oldal ajánlása emailben
X