Rajtunk múlik

2009 október 18. | Szerző: |

 Tegnap osztálytalálkozón voltam. Általános iskola 1979.  30 év….Kimondani, leírni is szörnyű.

Fél 3kor jöttünk haza. Rengeteget beszélgettünk, próbáltunk felidézni emlékeket, egyikünk mondott valamit, a másik hozzátett… Néha felrémlett, tényleg….

Számot is vetettünk. Hova jutottunk, mit értünk el. Csak egy fiú volt, aki ragaszkodott, ahhoz, hogy nem lett belőle semmi…( a többi hasonló gondolkodású nem jött el). Sikerült lehurrognunk. Mert nem erről szól az élet….miért? kiből lett valaki, ki dönti el?

A szingli, régen is menő vezető beosztású lányból? A messze szakadt szőke szépségből, aki a világ másik felén megtalálta önmagát (valamilyen természetgyógyászatban), és végre hazajön? A bohém építészből, aki majdnem híres lett, mégis itt egyengeti ugyanabban a suliban két szőkesége útját? A válogatott sportolóból, aki szerelemmel beszél 24 éve elvett feleségéről? Vagy belőlem, aki úgy érzi, csak az lehet, ami, de még keres valakit, valamit??? 

Rajtunk múlik… a választás, a döntés, a boldogság képessége. Én döntöm el, hogy jól érzem e magam a bőrömben…

A hétvégén az Őrségben voltam egy osztállyal…..ott is találtam valamit. Az egyszerűség, a megelégedettség boldogságát….Követnünk kell!!!!