1.0BRUT33https://brut33.cafeblog.huhttps://brut33.cafeblog.hu/author/<p> Tegnap osztálytalálkozón voltam. Általános iskola 1979.  30 év....Kimondani, leírni is szörnyű.</p><p style="text-align: justify;">Fél 3kor jöttünk haza. Rengeteget beszélgettünk, próbáltunk felidézni emlékeket, egyikünk mondott valamit, a másik hozzátett... Néha felrémlett, tényleg....</p><p>Számot is vetettünk. Hova jutottunk, mit értünk el. Csak egy fiú volt, aki ragaszkodott, ahhoz, hogy nem lett belőle semmi...( a többi hasonló gondolkodású nem jött el). Sikerült lehurrognunk. Mert nem erről szól az élet....miért? kiből lett valaki, ki dönti el?</p><p style="text-align: justify;">A szingli, régen is menő vezető beosztású lányból? A messze szakadt szőke szépségből, aki a világ másik felén megtalálta önmagát (valamilyen természetgyógyászatban), és végre hazajön? A bohém építészből, aki majdnem híres lett, mégis itt egyengeti ugyanabban a suliban két szőkesége útját? A válogatott sportolóból, aki szerelemmel beszél 24 éve elvett feleségéről? Vagy belőlem, aki úgy érzi, csak az lehet, ami, de még keres valakit, valamit??? </p><p>Rajtunk múlik... a választás, a döntés, a boldogság képessége. Én döntöm el, hogy jól érzem e magam a bőrömben...</p><p>A hétvégén az Őrségben voltam egy osztállyal.....ott is találtam valamit. Az egyszerűség, a megelégedettség boldogságát....Követnünk kell!!!!<br></p>rich