Veszteségek

1.0BRUT33https://brut33.cafeblog.huhttps://brut33.cafeblog.hu/author/Veszteségek<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTIMI%7E1.PET%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTIMI%7E1.PET%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><style>  </style> <img src="file:///C:/DOCUME%7E1/TIMI%7E1.PET/LOCALS%7E1/Temp/msohtml1/01/clip_image002.jpg" v:shapes="_x0000_s1026" width="588" height="612"> " Mikor a veszteség szót kiejtjük, akkor ezen többnyire azt értjük, hogy a halál elragadja tőlünk, akit szeretünk. De a veszteség sokkal átfogóbb motívuma életünknek. Mert nemcsak a halál hoz veszteséget, hanem az is, ha elhagyunk valakit, vagy minket hagynak el, ha változunk, ha elengedünk, ha továbbmegyünk. A veszteségeink nem korlátozódnak a szeretteinktől való elszakadásra vagy elválásra. Tudatosan vagy tudattalanul el kell veszítenünk romantikus álmainkat, ostoba elvárásainkat, a szabadság, a hatalom, a biztonság illúzióját, majd saját fiatal önmagunkat is. A veszteségeket, amelyekkel szembesülnünk kell, amint szemben találjuk magunkat néhány kikerülhetetlen ténnyel:<o:p></o:p> hogy el kell fogadnunk saját magunkban és másokban is azt, hogy a szeretet a gyűlölettel, a jó a rosszal van összekötve,<o:p></o:p> hogy lehetőségeinket korlátozza az anatómiánk és a bűntudatunk,<o:p></o:p> hogy egyetlen emberi kapcsolat sem szeplőtelen,<o:p></o:p> hogy jelenlétünk e bolygón kérlelhetetlenül átmeneti,<o:p></o:p> hogy végtelenül erőtlenek vagyunk ahhoz, hogy akár önmagunkat, akár szereteinket meg tudjuk óvni a veszélyektől, a fájdalomtól, az idő pusztításától, az öregedéstől, a haláltól: nincs elég erőnk ahhoz, hogy megóvjuk magunkat a veszteségektől.<o:p></o:p> Ezek a veszteségek az élet szerves részei: általánosak, elkerülhetetlenek, kérlelhetetlenek. De ezek a veszteségek egyszersmind szükségesek is, mert a veszteségek, elszakadások és elengedések érlelnek bennünket. (de jó lenne, ha ezt el tudnám hinni)<o:p></o:p> Álmainkban és intim kapcsolatainkban szembesülnünk kell mindazzal, amit soha nem fogunk birtokolni, amivé soha nem lehetünk. Szenvedélyeink sérülékennyé tesznek a veszteséggel szemben. Lehetünk bármilyen okosak, néha mégis veszítenünk kell.<o:p></o:p> Állítom, hogy életünk megértésének központi elem annak megértése, hogy mi módon tudunk bánni veszteségeinkkel. Azt állítom, hogy jó és rossz értelemben egyaránt a veszteségeink határozzák meg, kik vagyunk, és milyen életet élünk. Tudattalanunk hatalmas ereje - ez a tudatunkon kivüli tartomány - formálja életünk eseményeit. A tudatunk segít, ha megértjük, amit teszünk, segít abban, hogy önismeretünk kiterjeszthesse lehetőségeink és választásaink határait.<o:p></o:p> Szembesülnünk kell saját erőnk és lehetőségeink korlátaival, meg kell hajolnunk a lehetetlen előtt.<o:p></o:p> Fel kell adnunk az ideális kapcsolatokról szőtt álmainkat a tökéletlen kapcsolatok emberi valóságáért.<o:p></o:p> Ezt követik az élet második felének sokszoros veszteségei.<o:p></o:p> Soha nem tudjuk azonban úgy feladni, hogy ne vágyjunk újra megtalálni.<o:p></o:p> Álmodozunk...<o:p></o:p> Álmainkban lelkünknek olyan területére érkezünk, ahol az ellentmondások békében megférnek egymással, az objektív valóság törvényei nem érvényesek, a képek összesűrítődnek és eltolódnak, az ok és okozat közötti kapcsolat érvényét veszti, és az idő, a múlt, jelen és jövő, egy és ugyanaz<o:p></o:p>rich