1.0BRUT33https://brut33.cafeblog.huhttps://brut33.cafeblog.hu/author/<p> Végre sikerült géphez jutnom. Elhoztam fiam laptopját,még a netkapcsolat is összejött. (néha eszembe jut talán már egy icipicivel több vagyok, mint botcsinálta informatikus)<br>Lassan szupernőnek érzem magam.</p><p>Most éppen takarítónőként tevékenykedem, elvétve szeretőként is. Belegondolok,mi mindent képes vagyok megcsinálni...hajtok...várok...remélek...és könnyebb lesz? A fenéket...nem tudom mikor jön el az én időm.</p><p>András tegnap végre lejött hozzám. Mivel a tulaj itt volt, így elmaradt a love. Legalábbis majdnem. Ugyanis azért ő kiharcolt magának egy kis megkönnyebbülést. 5 év után elmondhatom, először maradtam én hoppon.</p><p>Ideges voltam mit szól a főnök, hogy a fagyizásból két óra lett. András akicsi kis Skodájával jött, ami mit ne mondjak az ő méreteinek nem igazán egy játszótér. Egyszóval semmi nem klappolt. Legfőképpen az, amikor megkérdeztem mi lesz a nyári hétvégénkkel. Szokásos kiduma, nem tud alibit szervezni, inkább menjek el a barátnőmmel, mert az a biztos.</p><p>Fojtogatott a sírás...és a düh. Ráadásként a kezembe nyomta a parkolócédulát, nehogy megtalálja valaki, és lebukjon.</p><p>Aztán amikor este felhívott a kalandorom, hogy végre ideér, és várom-e...igent mondtam.<br></p>rich