Apróságok?

2009 szeptember 28. | Szerző: |

 Mostanában arat a kaszás… Volt igazgatóm alig nyugdíjban, infarktus. Nőgyógyász barátunk, szintén. Két 40-es jóismerős (egy férfi, egy nő), öngyilkosság. Fiatal anya, baleset..na ő hálisten rémhír volt, bár életveszélyben van.
Én meg aggódom…Andrásért, fiúkért, aki közel áll hozzám…de most ez olyan permanens lett, és általános.

Öcsém tipikus önző férfi. Anyu szülinapján csak az számított, hogy kihűlt a hús, mire odaértek. Naná…mire csemetéjüket kiszedték az ágyból, mire odaértek…majd 12-en rájuk várunk, megjegyzem órákat!

És tipikus önző én….megint sajnálom magam. Senki nem törődik velem. Barátnőim csak éppen, mindenkinek megvan a maga dolga. András csak néhány órát hetente. Fiúk pedig élik világukat, nagyon helyesen.

Én meg …el kellene mennem hétvégén Pestre egy Alapítvány gyűlésére. Meghívtak, csak elutaznék reggel, késő délután haza. De egyedül?
Legszivesebben kiülnék egy vízpartra…nézném a felhőket a víz tükrén. (nincs benzin az autóban, és hóvége van)  basszus….Det…tanulj már!!!