Röviden

2009 szeptember 5. | Szerző: |

 Nem tudok olyan szépen, terjengősen fogalmazni, mint itt néhány írói és filozófusi vénával rendelkező, így most tényleg rövid leszek. 🙂

Októberben 5 éve lesz, hogy szeretője vagyok egy nálamnál 5 évvel fiatalabb, 3 gyerekes,  nős férfinek.
Én 5 éve váltam el, két fiam van, már lassan kirepülőben. ( jesszus, mennyi 5-ös).
Házasságom hosszú volt, életem első pasijához mentem hozzá. Aki volt oly önző, hogy nem nagyon emlékszem, hogy nőnek mikor éreztem magam mellette. Majdnem megcsaltam 18 év után, kinyomozta, felháborodott, megvert, én elváltam. ( nem férfi miatt ) Hosszú….
A mostani Kedvesemet a véletlennek, a netnek és a barátnőmnek köszönhetem. Szerelmes lettem…vagyok. Szenvedek, és boldog vagyok. 

Ő olyan, mint én, félelmetes mennyire.Sokat köszönhetek neki, (erről külön írok majd). Nem akartam elvenni a családjától, nem így indultam neki, de már (isten bocsássa meg) mégis Őt szeretném teljes valójában, ami szinte lehetetlen.
Küzdök az érzelmeimmel, szakítsak-e, mert nem mehet ez így tovább. Egyszer már megpróbáltuk, 3 hónap után újból kezdtük.

Ő is szeret. Tudom. Akkor, most lehet elemezni, hogy kikapcsolódásnak tart, esze ágában sincs elhagyni a családját. Fogalmam sincs. Néha úgy érzem repülne, néha reménytelen.

Jelenleg várom a nagy alkalmat a beszélgetésre. Gyűjtöm az erőt, a mondatokat, hogy megmondjam neki, itt nincs tovább.

Ha nem lesz, jön másik?? Hol egy másik normális, független férfi?? Pedig próbálkozom.

Mégsem lehet ezt oly könnyedén és röviden leírni. Ennél minden bonyolultabb. Bonyolultabb, mint néhány leírt mondat egy blogban, egy könyvben.
Mert nincs két egyforma kapcsolat, egyforma házasság, hűség, hűtlenség.